Az Angster család egyesületi és társadalmi tevékenysége

Angster József, az Angster család pécsi ágának alapítója, hívő katolikus volt. Ez a mély belső hit segítette életútján. Orgonagyárat alapított, s tevékenységével európai hírnevet szerzett. Sikeres iparművészként tagja a várost vezető elitjéhez tartozott, a Legényegylet elnökeként tevékenykedett. A keresztényként a rászorulók segítését fontosnak tartotta. Felesége, fiai és lányai pedig a város legfontosabb katolikus egyleteinek lettek tagjai.

Angster József

Naplójából tudjuk, hogy Pesten ismerkedett meg a Kolping-féle Legényegylettel, majd Bécsben lépett be. Európai körútján minden városban megkereste a helyi egyletet, és megszállt náluk. Ha tovább maradt, mint például Berlinben és Kölnben, akkor az egyleti életbe, kórustevékenységbe is bekapcsolódott. A kölni központban Adolph Kolping, egyletalapítóval is találkozott. Pécsre költözésével tagja lett a pécsi Legényegyletnek.

A Pécsi Legényegylet 1863. november 22-én jött létre. Adományokból tartotta fenn magát. A várost vezető nagypolgárság tagjaiból védnököket választottak. Ők voltak az egylet legfontosabb pártfogói és támogatói (a védnökök a 19. század végétől törzskönyvet kaptak, amelyben a Legényegylet történetét is bemutatták). Első elnöke Szauer Antal, a reáliskola és tanítóképző igazgatója lett. Az egylet igazi fénykora 1870-es évek végétől kezdődött, Mendlik Ágoston Pécs-belvárosi apát-plébános vezetése alatt.

A Legényegylet az iparos legények ellátásával, vallási és szabadidős tevékenységének szervezésével foglalkozott. Gyakran vettek részt egyleti felolvasóesteken, előadásokon. Majálist, esélyeket és bálokat, valamint iparkiállításokat is szerveztek. A korszakban népszerű országos kiállításokon is szerephez juthattak, mely jó lehetőség volt arra, hogy országos ismeretséget szerezzenek. Ezek a lehetőségek vonzották a város fiatalságát. 1885-re már 178 tagjuk volt.

A növekvő létszám megnehezítette a nagyobb rendezvények megtartását, ezért, hosszú tervezés után, 1888. november 19-én átadták az egylet új épületét. (Virág Ferenc: A pécsi legényegyleti székház története. In: Dunántúl, 1929-01-29 / 24. szám) (A pécsi Legényegylet ötven éve. In: Dunántúl, 1913-04-27 / 97. szám) (Jegyzetek a pécsi Katholikus Legényegylet 50 éves jubileumából. In: Dunántúl, 1913-04-06 / 79. szám)

Angster József 1884-ben ellenőr lett az egyletben, tagja lett az új székház megépítésére létrejött bizottságnak is. Később világi elnökké választották. Naplójában őrzött egy levelet, melyet 80. születésnapján kapott a Legényegylettől (Angster 2017).

Angster Józsefné Rapp Riza

Angster József felesége, lányaival együtt a nőegyleti élet fontos szervezője lett. A Pécsi Úri Nők Mária Kongregációjának elnökeként sokat tett a sikeres fejlődésért. Munkájáért „Pro Ecclesia et Pontifice“ kitüntetést kapott a pápától, melyre Gr. Zichy Gyula megyéspüspök terjesztette fel. (Angster Józsefné pápai kitüntetése. In: Dunántúl, 1914-02-17 / 38. szám)

Az 1906-ban alakult kongregáció a város tevékeny vallásosságát támogatta, gyűjtéseket, estélyeket szervezett. A Dunántúlt idézve: „A legtisztább örömök forrása, az Istennel való barátság, a bold. Szűzzel való gyermeki összeköttetés megteremtője, a jellemképzés művészi iskolája, tevékeny gyakorlati katholikusok nevelője.“ Sajtóosztálya, munkás- és cselédlánypatronage részlege működött. A Legényegylet székházában tevékenykedett, 1912-re már 200-nál több tagja volt. (A pécsi úri nők kongregációja. In: Dunántúl, 1912-12-12 / 285. szám)

Angster Emil

Angster József örököse világi elnöke volt a Legényegyletnek, de mellette számos más egyesület, és intézmény vezetésében vett részt. Fontos magyarországi gyárosként tagja volt egy magyar egyházi művészetet pártoló iparosoknak. A politikához is közeledett. Tagja volt a várost vezető törvényhatósági bizottságnak. Magyar iparosként a hazai termelés védelmére létrejött Baross Szövetség pécsi szervezetének elnöke volt. A Baross Szövetség aktívan támogatta a pécsi diákok tanulmányait, illetve Pécs városának fejlődését. Tagja volt az Ébredő Magyarok Egyesületének is. Ezek a szervezetek nem álltak távol az antiszemitizmustól sem. (Szijj Jolán, Ravasz István (2000): Magyarország az első világháborúban - Lexikon A–Zs. Petit Real, 851 p.) (Paksy Zoltán (2016): Mindszenty József és a magyar nemzeti emlékezet. In: Mozgó Világ, 42. évfolyam, 1-6. szám. pp. 19-38.) (A népfőiskolái tanfolyam megnyitása. In: Dunántúl, 1925-12-06 / 278. szám).

Angster Oszkár

Angster József második fia harcolt az I. világháborúban, ahol a tizenkilencesek tagja volt. Az Angster család többször adományozott katonák részére, például a fronton felállítandó karácsonyfájuk számára. Oszkár a nagy háború után is fontosnak tartotta azt, hogy támogassa veterán társait, és részt vegyen a megemlékezéseken, találkozókon.  1930-ban katonai emlékérmet is kapott. (Dunántúl, 1925-03-25 / 69. szám) (Dunántúl, 1930-10-21 / 239. szám).

Angster Elza

Angster Elza, Angster József legfiatalabb gyermeke. Édesanyjával együtt tagja volt a Szociális Missziós Társulatnak. A társulatot fogadalmas nővérek irányították, és mellettük világi nők alkották a tagjait. A nő- és gyermekvédelem, árvaellátás, beteglátogatás, fogházmisszió tartozott a feladatkörei közé. Szegényebb nők számára ingyenes tanfolyamokat is szerveztek, és leányklubbot is létrehoztak (Romváry 2010).

Törekvés Dalárda

A gyárban dolgozó munkásoknak 1928-tól saját dalárdája működött, ahová külső polgárok is beléphettek. A dalárdát Dudás Géza, aranyérmes karnagy vezette, első fellépésük során az Ágoston-téri fiúiskola népművelési előadásán léptek fel. Legtöbbször farsangi mulatságokon adtak elő, számos alkalommal kerültek be a Dunántúl Farsangi Naptárába. Főleg katolikus és irredenta dalokat énekteltek (Angster 1993), (Dunántúl, 1928-11-29 / 271. szám), (Dunántúl, 1929-01-12 / 10. szám), (Dunántúl, 1929-01-12 / 10. szám).